Önkéntesség: nálunk fiatalabbak, náluk profibbak

„Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk: erdélyi magyarokul, ősi nyelvünkben és vallásunkban, gyermekeink fényes tekintetében, a szülőföld iránti ragaszkodásban". Ezzel a Bethlen Gábortől származó gondolattal kezdte „Egy térség, egy közösség - Önkéntesség erősítése Szatmárban" című projekt záróeseményét Kiss András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Információs Centrum operatív igazgatója pénteken Szatmárnémetiben.

A konferencián magas rangú közméltóságok előtt mutatták be a Szatmár és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tevékenykedő civil szervezetek és az önkéntesek profilját, jellemzőit, a két régióban észlelt hasonlóságokat és különbségeket tanulmányozó kutatás eredményeit.

Köszöntő beszédében Pataki Csaba RMDSZ-es szenátor elmondta, Szatmáron korántsem olyan fejlett a civil szféra, ám a törvénykezés sem biztosít olyan struktúrát, mint Magyarországon. Mi több, a Ponta-kormány igyekszik a sok helyen jól kialakult szociális szervezeteket ellehetetleníteni, a feladatokat pedig az önkormányzatok nyakába sózni. A politikai határ által szétszabdalt Szatmár egyik közös problémájának nevezte ugyanakkor Budapest elszívó erejét, amely elcsábítja a képzett fiatalokat.

Fehérgyarmat polgármestere, Tilki Attila országgyűlési képviselő biztosította vendéglátóit, hogy a közös programokban továbbra is számíthatnak anyaországbéli szomszédaikra, hisz „közös célunk, hogy együtt tudjunk örülni és magyarságunkat erősíteni".

Nagy Szabolcs RMDSZ-es képviselőjelölt arra a sajátosságra világított rá, hogy amíg Magyarországon a civil szervezetek jól meghatározott, konkrét céllal jönnek létre, addig Erdélyben ezeket a célokat sokszor nem tematizálják és nem szervezett módon próbálnak rá választ találni. Amivel automatikusan elzárják maguktól a lehetőséget, hogy pályázati pénzekhez jussanak. „ Az utóbbi években nálunk is nagyon sok civil szervezet jött létre. Mégha ezek nem mind életképesek, nagyon fontosak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével kialakított élő, emberi kapcsolatok, mivel azok megmaradnak", fogalmazott.

Kölcsey Ferenctől kölcsönvett szavakkal élve kezdte köszöntő beszédét Kereskényi Gábor parlamenti képviselő. „A haza minden előtt. Ez kell mindannyiunk célja legyen", jelentette ki. Kereskényi az erdélyi magyarság megmaradásának ütőképes hadseregének nevezte az RMDSZ-t, közkatonának pedig a civil szervezeteket, mondván: a civil szféra az utóbbi években egyre több feladatot magára vállal és átvesz az RMDSZ-től.

Ezt a gondolatmenetet folytatva Hegedűs Csilla örökségvédelmi államtitkár kijelentette: az erdélyi magyar társadalmat nem lehet felépíteni csak az RMDSZ és a civil szféra együttműködésével. „A civil szervezetekre mindig szükség van, függetlenül attól, hogy éppen melyik párt van hatalmon", mondta. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, nagyon nem mindegy, hol ki képviseli érdekeinket. Példaként említette a Román Nemzeti Kultúrális Alap esetét. Az RMDSZ koalícióra lépését követően kiderült, hogy az alap nem különített el pénzt magyar rendezvényekre, ezért azonnal kirúgták az igazgatót. „Üzenet ez május 25-re is: nem mindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb ember képvisel minket Bukarestben és Brüsszelben".

A közös projektek fontosságát hangsúlyozta Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, mondván: mindkét megyében a legfontosabb közös cél, hogy az ott élők otthon boldoguljanak. Kiemelte az infrastruktúra vagy éppen az egészségügy terén megvalósított közös projekteket és rámutatott arra a sajnálatos helyzetre, hogy Magyarország, miközben Székelyföldre tekint, nagyon sokszor megfeledkezik a partiumi magyarokról.

Szatmáron fiatalabbak, Szabolcs-Szatmár-Beregben pedig profibbak az önkéntesek

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Információs Centrum, a szatmárnémeti Hiátus Egyesület és a fehérgyarmati Szilvaország Egyesület „Egy térség, egy közösség - Önkéntesség erősítése Szatmárban" elnevezésű kutatás eredményeit Kiss András és Kiss Dénes, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa ismertette.

Kiss Dénes felhívta a figyelmet arra a lényeges eltérésre, hogy az erdélyi közösségek sokkal hagyományosabb keretek között szerveződnek, ezért sokszor nem tartják szükségesnek a formális keretek közötti tevékenységet, kizárván ezzel magukat a pályázati lehetőségek alól. Ezért felismerhető az a tendencia is, hogy amíg Magyarországon inkább a kisebb közösségekben, településeken aktívabbak a civil szervezetek, addig Erdélyben inkább a városokban. Szatmár megyében pedig elmarad a civil szféra a Székelyföldön és Kolozsváron tapasztalható aktivitástól, ezért az erdélyi középmezőnyben található.

A kutatás eredményeiből kitűnik, hogy amíg Szatmár partiumi részén inkább a fiatalok aktívak (az önkéntesek 64%-a 24 évnél fiatalabb), addig a magyarországi részén inkább az idősebbek (az önkéntesek 45%-a 25-34 év közötti és csak 28%-a fiatalabb, mint 24 év). Szembetűnő az is, hogy amíg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a válaszoló önkéntesek 12,7% vallja, hogy mindennapi megélhetési gondjai vannak, addig ez a szám Szatmáron csak 3,7%. A határ túloldalán 10,4% mondja ugyanakkor, hogy semmiféle megélhetési gondjai nincsenek, míg nálunk 18,5%.

A végkövetkeztetést levonva Szatmár megyében fiatalabbak, ezért dinamikusabbak, ám tapasztalatlanok az önkéntesek. Szociálisan kevésbé erzékenyek és a közügyek iránt is kevésbé elkötelezettek. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az önkéntesek idősebbek, de tapasztaltabbak, profibbak. Anyagilag nehezebb helyzetben vannak, talán ezért szociálisan is érzékenyebbek és a közügyek iránt is elkötelezettebbek.

Közös jellemvonás ugyanakkor, hogy az önkéntesek többsége egy időben több szervezet tagja és 80%-uk rendelkezik politikai kapcsolatokkal. A legtöbben kultúrális, szociális-karitatív vagy sport-hobbi tevékenységekben vesznek részt - meglepően rosszul szituált például a környezetvédelem.

Kovács András szerint a kutatás egyik legfontosabb tanúlsága, hogy szükség lenne egy olyan civil információs központra, amely a határ mindkét oldalán segítehetné a szatmári civil szervezeteket.